2011. Szeptember 8., Csütörtök

Ciao ragazzi! (Helló srácok!) Ha nekem most kezdetként fel kéne sorolnom, hogy mi mindent szeretek Olaszországban, ez egy nagyon hosszú blog lenne.

Egyszerűen csak hihetetlenül boldog vagyok, hogy itt lehetek, ezen a csodás pályán, nagyszerű környezettel és szenzációs rajongókkal. Habár az olaszom nem folyékony, de mindenesetre elegendő, hogy megértessem magam és, micsoda meglepetés, hogy ételt rendeljek. Ez itt ugye egyáltalán nem rossz.
Persze itt, Monzában él az első futamgyőzelmem emléke is. Szép, egy ilyen különleges esemény helyszínére visszatérni és néha ez nem is tűnik olyan hosszú útnak, mint amilyen valójában. Végül is még ismerem a legtöbb srácot a Toro Rossótól és amennyire én magam meg tudom ítélni, én sem változtam meg. Azt hiszem, teljesen normális, hogy Monza mindig valami egészen különleges lesz nekem. Ennek megfelelően persze szeretnék újra örülni, hogy itt újra a dobogó tetején állhatok. Ezért mindenképpen mindent beleadok.
De ez biztos nem lesz számunkra sétagalopp, a pálya az elmúlt két évben nem igazán felelt meg nekünk, mégis azt gondolom, hogy holnap a szabadedzés után többet tudok majd mondani. Hogy is mondják olyan szépen? Várjuk ki a végét!

Buonanotte e a domani! (Jó éjt és holnap találkozunk!) Sebastian

2011. Szeptember 9., Péntek

Ciao Amici! Valóban, tegnap egy kicsit óvatos voltam, ami a hétvégéről szóló jóslatomat illeti, de ma már pozitívabban látom az egészet. Egy olyan pályán, ami nekünk nem túlságosan fekszik, a mai nap igazán örvendetes volt.
Az autó ma nem csak jól ment, hanem kiválóan, és legkisebb jelét sem adta bármilyen problémának. Hébe-hóba persze előfordult ma, hogy a távolságok nagyon nagyok voltak, de ez olyasmi, amit mi még ma este a csapaton belül át fogunk nézni.
Holnap az időmérő után újra jelentkezem!
A domani!

2011. Szeptember 10., Szombat

Ciao Ragazzi! Ez ma egy igazán különleges időmérő volt. Itt, két nem túl jó év után, teljes erővel visszatérni nem csak nekem nagy öröm, hanem az egész csapatnak is, akikre én őrülten büszke vagyok. Ma egyszerűen tökéletes napunk volt és valószínűleg egy tökéletes utolsó körünk. Csupán csak próbáltam még egyszer mindent kihozni belőle és utána csak még boldogabb voltam, hogy minden ilyen jól ment.
Monzában minden kanyart és sikánt tényleg ideálisan eltalálni egyáltalán nem könnyű feladat, és annál büszkébbek vagyunk, hogy ott állunk, ahol. De az eredmények ellenére természetesen két lábban a földön maradunk – itt még nem szereztünk pontokat, az a fontos, ami holnap a futamon történik.
Biztosan sokan gondolkodnak már egy esetleges győzelmen, de én inkább még nem szeretném magam túlságosan beleélni. Egy első hely bizonyára ugyanolyan érzelemdús lenne, mint a győzelmem 2008-ban, de azt gondolom, ehhez előbb ki kell várnunk a vasárnapot. A mai nap számunkra nem csak egy szép beigazolás volt, de mindenek előtt valami, ami bizakodásra ad okot. Végtére is Monza nem egyszerű pálya, és pontosan tudjuk, hogy a többi csapat sem fog éppen aludni. Mindent meg fognak tenni, hogy maguk mögött hagyjanak minket és épp ezt kell holnap teljesen koncentrációval és teljesítménnyel ellensúlyoznunk.

Már nagyon várom a holnapot, szorítsatok nekem! Sebastian

2011., Szeptember 11., Vasárnap

Ciao! Ciao! Ciao! Micsoda remek nap! Most valóban keresnem kell a szavakat, mert nehezemre esik kifejezni, amin épp bennem zajlik. Egyszerűen csak hihetetlenül boldog vagyok és persze büszke a csapatomra, akik ma ismét kiemelkedőek voltak. Ez volt a célunk, ma legfelül állni és sikerült. Biztosan idekeverednek a 2008-as érzelmeim is, mégis úgy gondolom, hogy akkoriban néhány olasz inkább az én oldalamon volt.
Maga a futam azonban kemény munka volt, és mindenek előtt a rajt okozott nekünk fejfájást. Amikor már megvan a pole pozíció, az ember szeretné a futamot is elsőként kezdeni, de sajnos túlságosan kipörgettem a kerekeket és ezáltal sok időt veszítettem.
Annál nagyobb szórakozás volt az ezt követő előzés, habár két kerékkel a füvön egy kicsit szoros volt. De mindegy – a végén minden stimmelt és ez a fontos. Monza ma újra megmutatta nekem, milyen magas a csapatok átlagos színvonala. Mindannyian a végsőkig harcoltunk és mindent beleadtunk, hogy megnyerjük, de közben tudtuk, mennyi helyet kell hagynunk a másiknak, hogy tisztességesek maradjunk.
Persze örülünk a sok új pontnak és a növekvő előnynek, de ez nem olyasmi, ami hanyaggá tenne minket. Szingapúrban is mindent meg fogunk tenni, hogy nyerjünk és elöl álljunk, pihenni semmi esetre sem fogunk.

Viszlát később, Sebastian

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.